Tisztelt Szülők!

Kérem, mielőtt befizetik gyermeküket a kurzusra, gondosan olvassák el tanácsainkat, tapasztalatból adódó véleményeinket, gondolatainkat.

Az elmúlt években sok gyermek fordult meg kurzusainkon, és sajnos nem mindig a megfelelő indíttatásból hozták el őket szüleik.

Mikor hozza el gyermekét jobb agyféltekés rajzra? Leszámítva persze az ajánlásokat, a tanulási készség, a kreativitás, és egyéb irányú fejlődésekre meglévő igényét, és hogy megtanuljon rajzolni, mert ezek természetesek.

1. Ha ő is akarja.

2. Ha önnek, nincsenek irreális elvárásai, amik a gyermeket megijeszthetik, konkrétan, ha nem az eredményért, hanem a fejlődés öröméért, a játékért jön.

3. Ha a gyermek szeret, vagy szeretne rajzolni. Nem fontos hogy tudjon is!!!

4. Ha ön meg tudja állni, hogy ne kérje számon az eredményt csemetéjétől.

5. Ha ön hajlandó együtt örülni gyermekével az eredménynek.

6. Ha nem azért hozza el, hogy pár napra megszabaduljon tőle.

7. Ha meg tudja beszélni gyermekével, hogy itt, mindent amit a többiek csinálnak, neki is csinálnia kell, mert akkor tud majd fejlődni, és akkor lesz csak nagy öröme a végén.

8. Ha nem tőlünk várja el, hogy megneveljük gyermekét.

9. Ha meg tudja oldani, hogy pontosan érkezzen, és pont a végén vigye el őt.

10. Ha ön meg tudja oldani, hogy a déltől egyig tartó ebédszünetben, a gyermek ne kopogó szemekkel nézzen maga elé. Megoldás, hogy vagy érte jönnek, vagy hoz magával megfelelő mennyiségű ételt, vagy megrendelik, és hagynak nála pénzt hogy átvegye.

MIRE JÓ EGY ILYEN KURZUS?

Az általános tanulási készség és kreativitásfejlesztő jobb agyféltekés kurzusok haszna, megmutatkozik a sport tehetségben, a zenei érzékben, a tanulásban, koncentrációs problémák leküzdésében, gyakran a dislexiás gondok enyhítésében, és még sorolhatnám. Javul a résztvevők koordinációs készsége, és gyakran memóriája, megfigyelőképessége is. Kialakul egy részletekbe menőbb látás! A szépérzék fejlődik, sokszor megváltozik a zenei és egyéb ízlés. Gyakran tapasztalható, hogy a résztvevő nebuló gondolkodása pozitív irányba változik.

PERSZE MINDENNEK ÁRA VAN!

Az első nap, gyakran fárasztó, kicsit nyűgösítő. Önnek meg kell beszélnie gyermekével, hogy ha valamit értelmetlennek, vagy kilátástalannak lát, akkor is csinálja. Szintén önnek, meg kell értenie, hogy itt nem kényszerítjük rá a gyermeket semmire. Ha ő nem csinálja amit kell, akkor finoman terelgetni fogjuk, megpróbáljuk megszerettetni vele, játékosan rávezetjük, sokszor viccesen, hogy jó neki ha csinálja, de ha nem vezet eredményre törekvésünk, akkor békén fogjuk hagyni. Itt nincs kényszer, és erőszak, nincs fenyítés, sem fenyegetés. Neki kell úgy döntenie, hogy elvégzi a kurzust.

MI AZ AMIRE KÉPTELENEK VAGYUNK?

Nem tudunk varázsolni. Az, hogy eljön a résztvevő, és itt ül két-három-négy napot, nem elég. Nem tudunk megértően csettinteni, és onnantól minden rendben van, már meg is tanult mindent, rajzol, fejlődik stb. Jó lenne, de nem megy. Sajnos csak akkor lesz eredmény, ha csinálja amit kell.

MIT VÁRHAT/VÁRJON EL GYERMEKÉTŐL?

Korosztályokra bontva:

6-9 évesek esetében, az eredmény akkortól számít jónak, ha a méreteket, arányokat eltalálja a végén. Ebben a korban, az arcfelismerés még rendkívül felületes, szimbólumokhoz kötött. Ez legtöbbször a rajzokban is megjelenik. A portrék karikatúra szerűek lesznek. Persze vannak kivételek, de nem feltétlenül jó az, ha a gyermek a korához képest előrébb van a fejlődésben. Ez a korosztály rendkívül gyorsan fejlődik, ez lehet látványos, de rejtett fejlődés is, ami tanulásban, vagy a fent felsorolt egyéb területeken jelenik majd meg. Ők gyorsabban is nézik meg a dolgokat, hiszen a gyermekeknek az agya felfedezésre, és fennmaradásra van kialakulva, ami azt jelenti, hogy azonnal meg kell látni mindent, még ha felületesen is, mert a világ még új számára, és azonnal másfelé kell nézni, mert a veszély bármerről jöhet, és ő még védtelen, gyenge, csak az marad ha észreveszi a bajt, és elfut. A figyelem koncentrálására rákényszerített gyermek, feszült lesz, pánikba esik, menekülni próbál. Elképzelhető, hogy ilyen korú gyermeke, az utolsó napon, már nagyon korán végez, ilyenkor azt szoktuk javasolni, hogy nyugodtan vigye haza, az ő fejlődése lezárult. 

8-11 évesen, ki korábban ki később, elkezdjük látni az arcokat is. Ez a legmegosztottabb korcsoport az utolsó rajzot, /portrét/ tekintve. Ők még a kisebbek szemével néznek, de már a nagyobbak agyával kezdenek gondolkodni, ami belső konfliktusokhoz vezethet. Érzi már, hogy több van ott mint amennyit lát, de nem tud kiemelkedni a látott kép fogságából. A szeme látja, az agya egy része leegyszerűsíti, az agyának más része pedig szeretné megbonyolítani. Ennek gyakran eredménye, hogy menekül a feladattól. Ilyenkor firkál valamit, és eldönti hogy nem tud jobbat. Ez a jelenség azt szolgálja, hogy a belső egyensúlyát megvédje. Hagyni kell, hogy firkálja ki magából a konfliktusát. A kurzus lényege, ugye emlékszünk, nem a rajzolás, hanem a belső egyensúly megteremtése, a két félteke összehangolása. Ez a korosztály, pont azért, mert a pici gyermekből nagyobbacskába átmenetet éli meg, teli van olyan készségekkel, gondolatokkal, amik a két fejlődési szakasz között vannak, még fejlődés alatt állnak. Ilyenkor ne lepődjünk meg, ha az egyik pillanatban ötévesként, a másikban 11 évesként viselkedik gyermekünk.

11 évestől felfelé, egy átlagos gyermek agya, a két félteke kommunikációja, a belső konfliktusok alakulása, a gondolkodásmód, és a világnézet terén, már gyakorlatilag felnőttként működik. Természetesen van 11 éves, aki bizonyos részleteiben még 9, másban meg 14 éves. A kurzuson szakavatott szemek figyelik gyermekét, hogy mely készsége,melyik fejlődési szakaszban van, és legjobb tudásunk szerint terelgetjük, a kiegyensúlyozottság felé.

14 évestől felfelé, már az itt taglalt szempontokból felnőttként viselkedik gyermekünk agya.

KISGYERMEKEK RAJZTÓL FÜGGETLENÜL

Tudta ön???

Hogy kisgyermeke, ideje nagy részét alfában tölti? A játék lételeme a gyermeknek, hiszen játékkal tanul. Azonban a játék, éppen azért, mert tanulás és fejlődés is közben, sok figyelmet elvesz. Erre válaszul az agy lemegy félig vagy teljesen alfába, amikor csak azt érzékeli amit éppen csinál, és a külvilágból érkező ingereket leválogatva fogadja be. Mindent hall, mindent érzékel, de nem indul válaszreakció semmire. Azonban minden a fülön keresztül érkező információ mélyen beraktározódik. Amit játékközben hall, azt meg is jegyzi. Nem dolgozza fel, de megjegyzi. Később, ez elő fog jönni, és akkor átgondolja. Vannak azonban olyan dolgok, amikre fel van készülve, és a ilyet hall, azt hajlandó soron kívül fogadni. Ilyenek a veszélyt jelző hangok, jelek, és a szülői, óvónői, tanári, és egyéb utasítások. Ezekre néha reagál, de nem azonnal. Sokszor, ha zavarja őt a játékban, akkor mélyebb alfába vonul, hogy a tanulási folyamata ne akadályozódjon.

Egy példa:

Gyermeke elmélyülten pakolássza egymásra a színes kockákat, ezzel fejleszti több készségét és képességét. Többek között a logikai, és koordinációs képessége fejlődik, de a gondolkodása, türelme, megfigyelő képessége, és még sok minden más is. Ön odaszól neki, hogy pakolja el az előző játékban használt dolgait. Természetesen hallja amit ön mond neki, de nem fog reagálni. A másodperc tört része alatt felméri, hogy az ön kérése, illetve annak teljesítése, vagy nem teljesítése, jár e biztonsági kockázattal. Ha gyermeke fél öntől, akkor felfüggeszti a játékot, és ezzel a fejlődése is pihenőpályára kerül, és el fog pakolni. Ha az ön kérése olyasmi lenne, ami egy veszélyre hívja fel a figyelmet, akkor is ez történik. Ha a gyermek nem fél öntől, de bízik önben, ami egyébként alap ösztön, akkor úgy fog dönteni, hogy most kevésbé fontos elpakolni, de berögzíti a kérését, és ha nem felejti el, és időben is belefér, akkor játék után el fog pakolni. Ha ez nem történik meg, az nem feltétlenül engedetlenség. Át kell gondolni, miért nem tette meg. Lehet, hogy éppen ön nem adott rá időt és lehetőséget, mondjuk játék után, nem mondta neki, hogy ok, most akkor van plusz tíz percünk, gyere segítek elpakolni. Vegyük azt a változatot, hogy ön ideges lesz amiért nem lát válasz reakciót. Szeretné, ha gyermeke vagy azonnal ugrana, vagy jelezné hogy hallotta, vagy megígérné hogy később elpakol, mert ettől ön megnyugszik, hogy igazán nagyon nagy főnök, és az történik, amit ön akart. De nem jön ilyen reakció, vagy válasz, amitől ön ideges lesz. Ekkor hangosabban szól, amitől gyermeke megijed, és megteszi amit ön kér. Vagy nem. Ekkor ön veszekedni kezd vele, rosszabb esetben odamegy, és megböki, kicsit megráncigálja a ruháját, stb. Ekkor gyermeke vagy menekülni próbál, vagy ijedten önre mered, rosszabb esetben elsírja magát, vagy rémülten pakolászni kezd. A szülő elégedetten konstatálja, hogy ő parancsol. "De jó neki."

Másik hasonló példa, amikor gyermeke alfa állapotban játszik, és ön információt szeretne átadni. Valamit ami akár még fontos is lehet. Gyermeke természetesen nem figyel önre. Ez jó, mert ha alfában marad, és játszik tovább, akkor amit ön mondott, bekerült a hosszútávú memóriabankba. Ha ezt a gyermeket rákényszerítjük, hogy ránk figyeljen, akkor kizökken az alfa állapotból, és onnantól nem lesz képes megjegyezni amit hall. Ha elérjük, hogy mélyen a szemünkbe nézzen, azzal mit is érünk el? Azt, hogy szegény görcsösen koncentrál, hogy jól figyel-e, elég határozottan néz-e a szemünkbe, nehogy azt gondoljuk, hogy nem így van, és hogy ezzel most sikerült-e a konfliktushelyzetből kimenekülni. Mondhatunk bármit, nem hallja, csak a pillanatnyi helyzet megoldásán, az abból történő kiszabaduláson agyal. Ha megkérdezzük, hogy érti-e, valószínűleg igent mond, hogy megfeleljen, de kilencven százalék, hogy nem érti, nem is hallja amit mondunk.

FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK!!